Lassan hatalmába
kerít a szomjúság. Szinte érzem, ahogy egyre jobban szárad a szám. Hetek óta
lovagolok a kietlen sivatagon keresztül és már kezdek kifogyni a készleteimből.
De nem baj. Már látom azt a
kis poros városkát, ahova igyekszem. A srácok már biztosan számítanak rám.
Régóta ismerem őket, de most komoly elintézni valóm van velük. Az új bandatagukra is kiváncsi vagyok. Azért a “The Rev”-et
lehetetlen maradéktalanul pótolni.
Miközben ezen
gondolkozom, elérem a célállomásomat és kikötöm a lovat a “The Grand Hotel”
fantázianevű szalon elé, majd befelé veszem az irányt. A csapóajtó csak úgy
nyikorog mögöttem, ahogy belépek és a por szinte füstszerűen hullik le a
western csizmámról minden lépésnél. Mormogva kérem a pultost, hogy hozzon egy
wishkey-t, és miközben a gyufámmal meggyújtom a szivarkámat körbenézek a
kocsmán, de nem látom a Hétszeresen Megátkozottakat (Avenged Sevenfold).
-Biztos késnek!
- mondom magamban, majd lehúzom az első pohár wishkey-t.
-S, mi járatban
tisztelt uram? –szegezi felém kérdését a gyanakvó pultos.
-Várok
valakiket…-dörmögöm - Van egy kis elszámolni valóm az A7X-el…
-Hát, akkor csak
legyen nyugodtan, mert bizony sörétespuskát tartok a pult alatt! Mi baja van
velük? Úgy tudtam nagy rajongójuk!
-Hát, ez így is
volt, de amit most produkáltak, bizony egy kissé sértőnek találom…
-Vegyük egyből
az első számot a legutóbbi lemezükről, a Hail to the Kingről. Már a Shepherd
on Fire jól érezteti ez valami teljesen más lesz, mint a Nightmare
volt, vagy a City of Evil, ami egyértelműen meghozta nekik a
népszerűséget és a legnagyobb művüknek tartom azóta is. Ehhez képest sem a Shepherd
on Fire, sem a Hail to the King nem rendelkezik azzal az átütő
lendülettel, ami az előző lemezeken volt. Még csak egy hangyafasznyit sem!
Pedig vannak jó dalok a lemezen, mint mondjuk a Heretic. Csakhogy ez nem
egy EP, hanem egy nagylemez, aminek a nagyrészét én bizony rohadtul végig
unatkoztam! Vannak számok, amik nemhogy nem hagytak bennem mély nyomot,
de kifejezetten zavaróak és nem sikerültek jól. Unalmas és már szinte
elcsöppenően giccses és semmitmondó pina-kesergő Crimson Day, vagy ami
miatt különösen pofán akarom baszni őket az a Sad But True gátlástalan
lenyúlása: a This Means War. És még a Shepherd on Fire, Whom the bell tolls-ra való egyértelmű
utalásról meg nem is beszélve. Még a szerintem eléggé jól sikerült Hail
to the King-re is azt kérdezte egyik ismerősöm első hallásra, hogy “van új
Metallica?”. A majdnem végig uralkodó középtempós kettőnégy dohogása pedig egy
idő után egészen fárasztóvá válik, amit csak tetéz az új doboskölyök Arin
Ilejay minden fantáziát nélkülöző játéka. Most komolyan, Mike Portnoy
helyett??? Ezek most viccelnek velem? Nah, adjál gyorsan még egy wishkeyt, mert
nagyon viszket a kezem a ravaszon!
-Persze, talán
megmenti őket a pisztolypárbajtól az a tény, hogy M.Shadows (énekes) és Synyster
Gates (gitár) akkor is istenadta szupertehetségek maradnának, ha ledobnánk
őket a Vacsutuk közé és a törzsi táncok közben kellene vuvuzelával előadniuk
valamit. Shadows hangja még mindig elképesztő, és ez azért javít valamelyest az
összképen. Témái ezúttal ugyan laposabbak, de ezt az erővel és érzékenységgel
teli éneklést azonban önmagában is élmény hallgatni. Aztán Synyster Gates
szólói a technikai bravúrokon túlmenően szépen felépítettek, emellett pedig
feelingesek, ötletesek, és nagyon stílusosak. Nem csoda, hogy sokan a fiatal
generáció egyik legjobb gitárosának tartják.
Tehát
összességében, nem egy gyalázatosan szar album ez. Az eleinte
középszerűnek tűnő címadó dal is a hallgatások számával arányosan szépül
fülbemászó slágerré, és a korábbi sokszínűséget idéző Heretic is
a jobb mozzanatok közé tartozik. Több hallgatás után, vannak kifejezetten
élvezetes dalok is a lemezen, ez nem vitás. Emellett pedig rendre felüti a
fejét egy-egy ígéretes ötlet, melyekkel azonban nem igazán tudnak mit kezdeni.
-Érzem, hogy
nagyon örlődik fiam, –szól közbe a sokat látott pultos, majd ő is együttérzően
a pohár után nyúl – de lehet át kellene ezt a dolgot gondolni még egyszer. Ez
az új kölyök, akit említett. Ez a Arin Ilejay még csak 22 éves, nem? Még
sokat fejlődhet. Meg aztán a The Rev halála sem lehetett könnyű a
csapatnak. Aztán így érthető a kísérletezgetés meg az út keresés. Szerintem
inkább majd a következő lemez lesz a vízválasztó. Ha marad ez az irány, nah majd akkor visszajön és
leszámol velük. Addig szerintem tegye vissza a pisztolyát.
-Igaza lehet. De ez a lemez akkor sem ér többet 6/10-nél.
Mindenesetre, ha ideérnek mondja meg nekik, hogy nem felejtek. Rajtuk lesz a
szemem és ha bebuzulnak. Le fogom vadászni őket. Egyenként.
Csak a vasárnapi
harangszót megtörő lónyerítés és a patadübörgés jelzi, hogy folytatom tovább az
utamat eme kietlen, vad tájon. Az A7X tagjai úgysem fogják tudni, hogy itt
jártam, meghagyom őket a tudatlanság kényelmében. De az ígéretem marad.
Megjegyeztem a botlásukat. Legközelebb sokkal kíméletlenebb leszek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése