Tattoo 101 – A tetoválásokról mindenkinek vagy mindegy kinek

Először is szeretném leszögezni, hogy a tetoválás a határozott emberek játéka.

Aki magára varrat valamit, jobb esetben tisztában van annak jelentésével, értékével és hozzá tartozik a személyiségéhez. Az ilyen “én is szeretnék majd egyszer, de még nem tudom, hogy mit, meg hogy hova…” emberek rendszeresen megfőzik az agyamat a tipikus “Mennyibe került? Fáj? Én is szeretnék majd egyszer, de félek, hogy megbánom!” kijelentésekkel meg kérdésekkel.

Egyszerű: NE csináld!!! Hogy miért?

1, Nem mindenkinek való. Én, illetve akiket én ismerek és valóban rajonganak ezért az underground (bár már lassan ez sem állja meg a helyét) kultúráért, szilárd elképzelésük van arról, hogy ők hogyan szeretnének kinézni és ez alapján színezik saját bőrüket. Ezzel le is tudtam azt a kérdést is, hogy mit varrass magadra. Ugyanis, amennyiben közénk tartozol, akkor már régóta tudnod kéne, de legalábbis van alap elképzelésed arról, hogy mit szeretnél.

2, Igen, fáj! Nagyon! Vagyis hát nagyban a testfelülettől függ. Ugye, ha biológia órán nem az Ágika bugyijában turkáltunk volna, tudnánk, hogy az emberi bőr alatt futnak az idegpályák és azok küldenek jeleket az agyunknak. Ezt a jelet normális esetben értelmezzük és elhúzzuk a kezünket a tűtől…vagy ideiglenesen szőrös tököt növesztünk és ott tartjuk, amíg az alkotás el nem készül. Egy igazi normális tetoválásnál - NEM, a belső bicepszedre írt “Impossible is nothing” felirat nem ide tartozik -, aminek mondjuk csak a kontúrja 8 óra, nah oda már kell a kitartás, meg a lélekjelenlét!

3, Ha tudod mit akarsz, akkor a legfontosabb, hogy tájékozódj és keresd meg magadnak a művészedet! Semmivel sem könnyebb ez, mint becsajozni. De most komolyan! Az a figura, akit választasz, jobb esetben képes lerajzolni azt, amit szeretnél, csak sokkal jobban, mint ahogyan azt te elképzelted. Komoly felelősség van a vállukon, egy művész azontúl, hogy olyan művet kell rajzolnia, ami neked is tetszik, a stílusát is bele kell vinnie. Máskülönben, csak egy ócska replica, egy szar az egész, nem pedig művészet. Én ezért próbálok meg mindig a lehető legtöbb szabadságot biztosítani a művészemnek. Szóval ebben az egyben csak azt tudom tanácsolni, hogy ha tudod milyen stílusban akarod a tetkót, keresd meg az összes környékeden lévő elérhető tetováló művészt (mondjuk ma már ott az internet, meg annak a pöcegödre a Facebook is) és érdeklődj náluk. Ne legyél beszarva, ezek mind közvetlen, kedves és jó fej emberek. Ez az életük, hidd el biztos hallottak már sokkal durvább és meghökkentőbb ötletet is a tiednél. Ha egy színes, ujját cumizó harisnyakötős pandamacit szeretnél a combodra, akkor is meg fogják csinálni neked. Szóval ne legyél szégyenlős!

4, Igazából a matek az az egyetlen dolog, ami az egészet megölheti...sajnos ez van. A művészeknek is meg kell élni valamiből, és ez sem könnyebb munka semmivel, mint kifesteni meg levakolni egy szobát, sőt! Szóval, sok pénz = jó tattoo. Illúzióromboló, de tulajdonképpen ezt életed végéig fogod viselni, szóval ebből az aspektusból nézve, semmi nem lehet túl drága. Ez mit jelent?

Nos, egy teljes kar kb 100-120 ezer Ft, egy lábszár körbe egy 100-as, egy nagyobbacska minta, amit már én is nézek valamibe, az meg mondjuk úgy 30-40 ezer Ft. Az apróságokról annyit, hogy egy normális tetoválóművész 8 ezer forint alatt egy fektetett 8-ast sem varr fel, mert “többe kerülne neki a leves, mint a hús” - ahogy nagyanyám mondta. A tű, amit kibont, meg a gumi kesztyű, meg úgy általában véve az ideje, amit rászán már az többet ér, mint az, hogy legyen egy kis lófasz a csuklódon, amit a googleről nyomtattál ki. Meg hát alapból van önbecsülése…

Alkudozni nem ér, ez nem a nyíregyházi piacos román cigány, aki 6 pár zokni mellé ad egyet ingyen…így is jó fejségnek tartom, hogy ma már jobb helyeken bevett dolognak számít az alkalmankénti részletfizetés, így csak akkor fizetsz, amikor mész.

Szerintem, ezek azok a legfontosabb dolgok, amikkel, ha tisztában vagy, már gondolkodnod sem kell arról, hogy hogyan tovább.

Van egy alap koncepciód, egy elképzelésed, hogy milyen stílusban valósuljon meg. Egy művészed, akinek ezt elmondod és megegyeztek egy árban. Ezek után jön a tervezés, ha kell újratervezés, majd az alkalmankénti felvarrás, aminek a végén ott tornyosul a csoda a helyén!

Ezután már csak egy dologgal kell megbirkózni, ez pedig a szerintem legnehezebb rész, a gyógyulás….de ez már egy másik cikk lesz!