2013. december 29., vasárnap

GOODBYE 2013!

Most, hogy lassan itt a szilveszter, ahogy szokták mondani ilyenkor már a fű sem nő. Úgy hogy a sok megmondó emberhez csatlakozva én is megkezdeném évértékelő beszédemet. Összedobtam egy szubjektív listát az idei év legjobb lemezeiből. Azt kell mondanom rohadtul nehéz volt, mert egyszerűen durván erős lett a felhozatal, a 10 legjobb között kb. semmi különbség nincs minőséget tekintve, szóval akár sima felsorolásnak is vehetitek, egyáltalán nem erősorrendben mentem.
Szóval, hogy melyek azok az albumok amik nálam felkerültek a kedvencek polcra idén?

2013 TOP 10 legjobb lemezei szerintem:

1. Clutch – Earth rocker
Hozzám ez a lemez csak ősszel érkezett meg. De nem azért, mert annyira rossz lenne, csupán alig bírtam követni a lépést a jobbnál jobb lemezekkel, annyira sok volt az éven. Valahogy mindig leragadtam egynél. Szóval az ütős blues-rocker Clutch egy olyan szinten szilárd és megtámadhatatlan lemezzel viszi prímet, hogy igazából olyan nagyon nem is akarom meg magyarázni. Csak, mert cikket is írtam róla.



2. Michael Monroe - Horns and Halos
A rock dinoszauruszok közül idén az egyik legnagyobb durranást a Glam ősatyának is tekinthető finn Michael Monroe intézte. Azért ha valaki a GunsN'Roses példaképe és etalonja volt a maga idejében (persze többek között másoknak is), illetve Steve Stevens-el csinált közös lemezt, meg több millió lemezt adott el a távol keleten a legendás Hanoi Rocks front embereként. Még attól is durva egy ennyire ütős ízig vérig őszinte rocknroll lemez. Zseniális!








3. Motörhead - Aftershock
A másik ősrocker társaság akiktől lezuhant az állam idén Michael Monroe mellett. Ászok Lemmyék! Borzasztóan erős az új Motörhead minden dalban, külön-külön és egybe is! Róluk is sikerült örömódát zengeni, és aki azt mondja alaptalanul, az egészen nyugodtan bassza arcon magát. Higgye el sokkal jobban jár, ha nem a magamfajták teszik meg!



4. Daft Punk - Random Access Memories
Most jön a meglepi. Nem, nem rocknroll! Kicsit sem, de mivel ezt az elektronikus zenét kivételesen (jujj de kevesen vannak) IGAZI ZENÉSZEK csinálják, itt a helyük! Az francia elektro istenek 2013-ban visszatértek a zenei közegbe egy új albummal és megmutatták, hogy körülbelül miről is van itt szó, nagyban. A Daft Punk ritkán ad ki lemezt, de akkor korszak alkotót. Ez most sem történt másként. Aki nem szereti ezt az albumot annak komoly ízlésbeli problémái vannak és egészen nyugodtan elkönyvelheti magában, hogy ő bizony nem ért a zenéhez... 



5. Black Sabbath - 13
Ozzy Osbourne, Tommy Iommi, Geezer Butler és a gyengélkedő Bill Ward helyére beugró Brad Wilk. Már akkor az év lemeze volt amikor kijött. Imádtam! Egyszerűen totálisan Black Sabbath. Ha ezt szánták az utolsónak akkor azt kell mondjam feltették a legendájukra a koronát ezzel a lemezzel. Köszönöm!




6. Alter Bridge - Fortress
Ők is azok kevesek közé tartoznak, akikről írtam kritikát, hiszen pont jutott rá időm! :P Nagyon összeszedett anyagot rakott le ez a 4 fickó. Nagyon szeretem amúgy is őket, de ez a lemez egy büdös nagy piros pont az üzenő füzetükbe. Már alig várom, hogy Magyarországra is eltolják a biciklit!




7.
Alice In Chains - The devil put dinosaurs here

Nem véletlenül vannak a listában. Zseniális banda, zseniális lemezzel, de várjunk csak! Erről is írtam cikket! :)



8. Stone Sour - House of Gold & Bones 2
Corey Taylor Rock-Metál Isten! Rajongok érte gimis korom óta. Akkor még a Slipknot frontembereként kápráztatott el, aztán ugye a side projectje is befutott közben a Stone Sour. Már a Come what(ever) may 2006-ban és az Audio Secrecy is nagyon jó volt 2010-ben, így tűkön ülve vártam a folytatást ami mindjárt egyből 2 lemezes is lett. Szerintem egyértelműen mestermű mind a két lemez, bár én úgy ajánlom, hogy egyszerre talán a legjobb hallgatni őket sorban egymás után, akkor jobban átjönnek az összefüggések, néhány szám között.




9. Kozma - Sunrise in the Box
Egy debreceni srác álmodott egyet még kölyökként, hogy majd nagy gitáros lesz és saját szóló lemezével ámulatba ejti a rajongóit. Sokan álmodoznak ilyesmiről, de Kozma Norbinak sikerült. És ezt most nem csak azért írom, mert ez a magyar gitárhős a személyes jó barátom, mert aki ilyen zenészeknek játszik az 
Abrakazabra együttes kötelékén belül, mint Charlie, Tóth Gabi, Tóth Vera, Vastag Csaba+Tamás, Wolf Kati, Back II Blackes Bebe, Keresztes Ildikó és még sorolhatnám... Hanem, mert tényleg kegyetlenül magas mércét állított fel magának és a debreceni rockereknek egyaránt. A lemez nálam etalon lesz sokáig, nagyon változatos és sok színű. Vannak ugyan úgy instrumentális gitárvirtuóz eposzok, mint könnyű pop slágerek. Minden, ami Kozma. Egyszerűen mindenkinek ajánlott, könnyű és lélek simogató darab.



10. Hardcore Superstar - C'mon Take on Me
Nem tudom milyen lehet a svéd városokban élni, de kb. ez történik, ha pár svéd utcakölyök gitárt és mikrofont fog...a Hardcore Superstar őszinte durva mocskos Sleeze Metálja nálam már évek óta nagy kedvenc. Szinte csöpög a mocsoktól, teljesen alkalmatlan az emberi fogyasztásra legalábbis én csak akkor ajánlom, ha a lemez után van kivel elmenni berugni, mert ettől a zenétől azonnal a sárgaföldig akarod leinni magad és csajozni gőzerővel, meg a seggükről szívni a kokaint. Jah amúgy a lemez is jó, bár sok kritikát kapott, nálam akkor is nagy kedvenc lesz és szerintem abszolút 9/10es ez is!



+ 1 Ganxsta Zolee és a kartel - Hatalmat a népnek
Igen igen tudom, hogy 2012-es, de mivel Decemberben jött ki így igazán csak az év elején tudtam rongyosra hallgatni, és nem is bírom ki, hogy ne biggyesszem ide egy fajta bónuszként. Annyira jól esett egy élőzenekaros Kartel albumot meghallgatni, mint egy nyári kánikulában, amikor a kezedbe nyom a haver egy jó hideg gyöngyöző oldalú Borsodit. Big Dady Laci és Zolee ketten maradtak, de én őszintén szólva nem bánom ezt, hiszen a fásult kiöregedett Kartel tagokat, okosan a mai hip-hop éra legnépszerűbb előadóinak közreműködésével pótolták. Funktasztikus, Siska Finuccsi, Majka és Curtis stb. jól vették a lapot és szépen segítették a magyar gengszter rap ikonjait. Ganxsta fanoknak egyenesen kötelező darab! 




2013. december 11., szerda

Tattoo 101 – A tetoválásokról mindenkinek vagy mindegy kinek







Először is szeretném leszögezni, hogy a tetoválás a határozott emberek játéka.
Aki magára varrat valamit, jobb esetben tisztában van annak jelentésével, értékével és hozzá tartozik a személyiségéhez. Az ilyen “én is szeretnék majd egyszer, de még nem tudom, hogy mit, meg hogy hova…” emberek rendszeresen megfőzik az agyamat a tipikus “Mennyibe került? Fáj? Én is szeretnék majd egyszer, de félek, hogy megbánom!” kijelentésekkel meg kérdésekkel.
Egyszerű: NE csináld!!! Hogy miért?

1, Nem mindenkinek való. Én, illetve akiket én ismerek és valóban rajonganak ezért az underground (bár már lassan ez sem állja meg a helyét) kultúráért, szilárd elképzelésük van arról, hogy ők hogyan szeretnének kinézni és ez alapján színezik saját bőrüket. Ezzel le is tudtam azt a kérdést is, hogy mit varrass magadra. Ugyanis, amennyiben közénk tartozol, akkor már régóta tudnod kéne, de legalábbis van alap elképzelésed arról, hogy mit szeretnél.

2, Igen, fáj! Nagyon! Vagyis hát nagyban a testfelülettől függ. Ugye, ha biológia órán nem az Ágika bugyijában turkáltunk volna, tudnánk, hogy az emberi bőr alatt futnak az idegpályák és azok küldenek jeleket az agyunknak. Ezt a jelet normális esetben értelmezzük és elhúzzuk a kezünket a tűtől…vagy ideiglenesen szőrös tököt növesztünk és ott tartjuk, amíg az alkotás el nem készül. Egy igazi normális tetoválásnál - NEM, a belső bicepszedre írt “Impossible is nothing” felirat nem ide tartozik -, aminek mondjuk csak a kontúrja 8 óra, nah oda már kell a kitartás, meg a lélekjelenlét!

3, Ha tudod mit akarsz, akkor a legfontosabb, hogy tájékozódj és keresd meg magadnak a művészedet! Semmivel sem könnyebb ez, mint becsajozni. De most komolyan! Az a figura, akit választasz, jobb esetben képes lerajzolni azt, amit szeretnél, csak sokkal jobban, mint ahogyan azt te elképzelted. Komoly felelősség van a vállukon, egy művész azontúl, hogy olyan művet kell rajzolnia, ami neked is tetszik, a stílusát is bele kell vinnie. Máskülönben, csak egy ócska replica, egy szar az egész, nem pedig művészet. Én ezért próbálok meg mindig a lehető legtöbb szabadságot biztosítani a művészemnek. Szóval ebben az egyben csak azt tudom tanácsolni, hogy ha tudod milyen stílusban akarod a tetkót, keresd meg az összes környékeden lévő elérhető tetováló művészt (mondjuk ma már ott az internet, meg annak a pöcegödre a Facebook is) és érdeklődj náluk. Ne legyél beszarva, ezek mind közvetlen, kedves és jó fej emberek. Ez az életük, hidd el biztos hallottak már sokkal durvább és meghökkentőbb ötletet is a tiednél. Ha egy színes, ujját cumizó harisnyakötős pandamacit szeretnél a combodra, akkor is meg fogják csinálni neked. Szóval ne legyél szégyenlős!

4, Igazából a matek az az egyetlen dolog, ami az egészet megölheti...sajnos ez van. A művészeknek is meg kell élni valamiből, és ez sem könnyebb munka semmivel, mint kifesteni meg levakolni egy szobát, sőt! Szóval, sok pénz = jó tattoo. Illúzióromboló, de tulajdonképpen ezt életed végéig fogod viselni, szóval ebből az aspektusból nézve, semmi nem lehet túl drága. Ez mit jelent?

Nos, egy teljes kar kb 100-120 ezer Ft, egy lábszár körbe egy 100-as, egy nagyobbacska minta, amit már én is nézek valamibe, az meg mondjuk úgy 30-40 ezer Ft. Az apróságokról annyit, hogy egy normális tetoválóművész 8 ezer forint alatt egy fektetett 8-ast sem varr fel, mert “többe kerülne neki a leves, mint a hús” - ahogy nagyanyám mondta. A tű, amit kibont, meg a gumi kesztyű, meg úgy általában véve az ideje, amit rászán már az többet ér, mint az, hogy legyen egy kis lófasz a csuklódon, amit a googleről nyomtattál ki. Meg hát alapból van önbecsülése…

Alkudozni nem ér, ez nem a nyíregyházi piacos román cigány, aki 6 pár zokni mellé ad egyet ingyen…így is jó fejségnek tartom, hogy ma már jobb helyeken bevett dolognak számít az alkalmankénti részletfizetés, így csak akkor fizetsz, amikor mész.
Szerintem, ezek azok a legfontosabb dolgok, amikkel, ha tisztában vagy, már gondolkodnod sem kell arról, hogy hogyan tovább.

Van egy alap koncepciód, egy elképzelésed, hogy milyen stílusban valósuljon meg. Egy művészed, akinek ezt elmondod és megegyeztek egy árban. Ezek után jön a tervezés, ha kell újratervezés, majd az alkalmankénti felvarrás, aminek a végén ott tornyosul a csoda a helyén!

Ezután már csak egy dologgal kell megbirkózni, ez pedig a szerintem legnehezebb rész, a gyógyulás….de ez már egy másik cikk lesz!